Szeretem magam elé képzelni azt a képet, ahogy megértettem a belső gyermekek létezését és ráláttam arra, hogy milyen fontos dolgokat kell szem előtt tartani velük kapcsolatban.
Dr. Buda László példája szerint az autóban ül a felnőtt, aki vezet, ám fokozatosan egyre hangosabbá és hangosabbá válik minden körülötte, hátranéz. Megpillantja a sokféle gyereket, az egyik kiabál, a másik sír, a harmadik verekszik, a negyedik át akarja venni az autó vezetését…Ebben a káoszban tudja, csak egy dolgot tehet, félre kell húzódnia, megállni és rendet rakni. A kérdés csak az, hogyan? Ez a sok szükséglet, igény, kiabálás egyszerre éri őt, szinte leblokkolja, hirtelen azt sem tudja, hogyan kezdje, mit csináljon. Érzi, hogy mindenkire oda kell figyelnie, egyesével, segíteni nekik, de még bizonytalan önmagában, képes-e arra, hogy rendet teremtsen ebben a káoszban? Ahogy azonban megérti, hogy ezek az ő részei, belőle fakadnak, benne élnek valójában, akkor valami megváltozik. Mélyen megérintődik, elakad a szava, akiket lát, mind önmaga egy kis gyermeki része.
Az autóra tekinthetünk úgy, mint az életünkre, a vezetésre, mint az irányításra életünk felett, a gyermekekre mint elakadásaink kifejező jelzőtábláira.
A belső gyermekekkel három fontos dolgunk van:
- Vegyük észre őket!
Engedjük meg magunknak, hogy lássuk őket, ismerjük el létezésüket és azt, hogy ők az én-részeink, ezáltal fontos foglalkozni velük. - Figyeljünk oda rájuk és segítsünk nekik!
Figyeljük meg, hogy milyen igényeik, fájdalmaik, jelzéseik vannak, majd segítsünk nekik ezeket feloldani. - Ne hagyjuk, hogy átvegyék az irányítást!
Ha sikerült meglátnunk őket és kezelni a felmerülő problémákat, utána egy fontos dolog van még hátra. Törekedjünk arra, hogy ne vegyék át az irányítást, ők a gyerekek, mi a felnőtt.
Ha szívesen megismerkednél belső gyermekeiddel, jó szívvel ajánlom az Egyéni konzultációt, melynek keretében közösen megvizsgáljuk a jelen elakadásai mögött meghúzódó belső gyermekeket.
by 