A kodependencia gyökere a család, erős motívuma a kontroll, mely központi szereplő, alacsony önértékelés jellemző minden esetben.
Bradshaw szerint a kodependencia a gyermeket elhanyagoló, cserbenhagyó
diszfunkcionális családi rendszer előidézte személyiségmintázat, amelyben a szégyen
érzésének központi szerep jut.
Beattie meghatározásában a társfüggő az az ember, aki tűri,
hogy egy másik ember viselkedése befolyásolja őt, miközben elszánt erőfeszítéssel
törekszik a másik viselkedésének szabályozására.
J. Small szerint a kodependens a
gyermekkorra visszavezethető elutasítástól, elhagyástól, sérüléstől, megszégyenítéstől való
félelméből adódóan, egyfelől a felnőttkori kapcsolataiban képtelen a saját érzelmi igényeit
és érdekeit megfelelően képviselni, másfelől kényszeresen törekszik olyan dolgok,
események és személyek kontrollálására, melyek nem kontrollálhatók számára.
A kodependencia tipikus jellemzői Komáromi Éva nyomán:
● az identitás bizonytalansága,
● az autonómia hiánya,
● a fokozott dependenciaigény,
● a határok gyengesége,
● a túlzott felelősségérzet,
● a kényszeres gondoskodás,
● „áldozatiság”,
● a kontroll szükséglete,
● kognitív torzítások,
● manipulativitás,
● játszmaviselkedés,
● negatív önértékelés,
● a bizalom hiánya,
● kényszeresség,
● tagadás,
● elfojtások,
● szégyen és bűntudat,
● felduzzadt harag,
● sérült intimitás,
● kapcsolatok zavara,
● szexuális diszfunkciók
A társfüggőség nem csak párkapcsolatban létezik!
Szülői, gyermeki és segítői társfüggőséget is azonosít a szakirodalom (és a gyakorlat).
by 